Már az etruszkok is száraztésztát ettek..
Sok száz évvel ezelőtt, még a Krisztus születése előtti időkben, az itáliai félszigeten élő lakosok már tésztát ettek. Valóban, a tészta volt az alapélelmiszerük. Erre utal néhány, az időszámítás előtti negyedik századból származó, Róma északi részén, Cerveteriben talált etruszk sír domborműve. Más konyhai főzőedényekkel együtt itt ábrázolnak számos egyéb munkaeszközt, amelyeket valószínűleg a tésztakészítésnél használtak. Többek között itt látható a rotelle dentata, vagyis egy kis kerék, amellyel a tésztát vágták fel, és amely nagyon hasonlít a manapság használt derelyevágóhoz. De vannak más bizonyítékok is: például két híres római író, Horatius és Cicero is rajongott a laganiért (lisztből és vízből gyúrt, vékony csíkokra vágott tészta), amely egyértelműen a mai lasagne előfutára volt. A legcsodálatosabb és legtáplálóbb olasz ételek változatlanul túlélték az évszázadokat. Ezek közül az egyik a tészta. Horatius póréhagymával és csicseriborsóval ette, ami a mai lasagne e cetinek (lasagne csicseriborsóval) felel meg, és ami még mindig nagyon népszerű a déli vidékeken, Basilicata környékén.
Az első tésztagyár az ország déli részén épült a 19. században. Kemény durumbúzát őröltek finomlisztté óriási kézimalmokban. Hatalmas teknőkben, mezítláb dagasztották a férfiak és a gyerekek a tésztát a mandolin ütemes dallamára. Végül egészen kezdetleges gépekkel csíkokra vágták, és hosszú állványokon szárították meg. Napjainkban Olaszország szinte minden részén vannak tésztagyárak, ahonnan az egész világba exportálnak kész tésztát. Ezek után az sem meglepő, hogy a nemzetközi tésztaüzletben a nagy olasz cégek a piacvezetők, és emellett kisebb melléküzemeket tartanak fenn az egész világon.
A mi tésztáink Magyarországról származnak egy kis családi manufaktúrából, ahol kiváló minőségű búzát és házi tojást használnak a különféle száraztészták elkészítéséhez, aprólékosan felügyelik a gyártási folyamat minden egyes fázisát, mert azt vallják: csak így lehetséges olyan tésztákat készíteni, amelyek a főzés után is megőrzik állagukat, és amelyekből az elkészítés módjától függetlenül a legízletesebb ételeket lehet készíteni.